A tavi halgazdálkodás, avagy az édesvízi akvakultúra folyamata sokkal kevesebb technikai és gazdasági erőforrás-akadályba ütközik, több innovációs lehetőség rejlik benne, ugyanakkor jelentősebb mértékben hozzájárul az élelmiszerbiztonságfokozásához (regionális, sőt globális szinten egyaránt), mint a tengeri halászat és halgazdálkodás.

Míg az intenzív haltartás során gyakran előfordul, hogy a fehérje alapú haltáplálékot nagy százalékban elsősorban nehézfémmel terhelt hallisztből, avagy génmódosított szójából biztosítják, addig az extenzív édesvízi halhústermelésben természetesebb megoldásokra törekednek. Ahogyan azt már a fentiek során is említettük: étkezési és horgászati célokat szolgáló haltartásunk során, lehetőségeink szerint, a természetközeliségre törekszünk. Fontosnak tartjuk megjegyezni azt is, hogy miközben az intenzív (recirkulációs) halgazdaságokban akár már nyolc-kilenc hónap alatt is felnevelik a termékeket, addig az extenzív halgazdaságokban egy végtermékre akár hat évig is várni szükséges (lásd példaképpen a bojlis méretű ponty esetében).

A zömmel egyetemi- és kutatóintézeti szakértőkből álló The Conversation független hírportál arról tudósította az olvasóközönségét, hogy az elmúlt három évtized során az édesvízi akvakultúratöretlenül növekedett. Jelenleg e szakadatlan fellendülés centrumában a globálisakvakultúra-termelés közel kilencven százalékát biztosító Ázsia szerepel, azonban ez a költséghatékony és viszonylag egyszerűen megvalósítható édesvízi haltenyésztés számos kisvállalkozó és gazdaság számára a megélhetés forrását jelent(het)i.

A népesség növekedésével párhuzamosan előreláthatólag a fehérjében gazdag haltermékek iránti kereslet is gyorsan növekedni fog. Az extenzív halgazdaságok a kereskedelmi célú termelésen és értékesítésen túlmenően a természetes ökoszisztémák megőrzéséhez is nagymértékben hozzájárulnak.

A természetes körülmények között szaporodó halpopuláció halászásával ellentétben a halak tavakban vagy tengeri környezetben, avagy akvakultúra-gazdaságokban történő céltudatos tenyésztése és betakarítása környezetbarátabb, fenntarthatóbb megoldást kínál. Ezen túlmenően az akvakultúra tekinthető a világ egyik leggyorsabban növekedő élelmiszertermelési ágazatának.

Míg a természetes miliőből történő halkifogás, azaz a halak vadon történő kihalászása jelentős mértékben függ az időjárási körülményektől, az éghajlattól, addig a kultúrhalászat esetében több minden megtervezhető, ily módon pedig kézben is tartható (medencék, tartályok felállítása;a halak igény szerinti méretűre való nevelése;a nevelni kívánt, értékesítésre szánt haltípus kiválasztásának szabadsága;a tenyésztett halak megfelelő táplálékkal való ellátása stb.)

Noha az ellenőrzött körülmények között lezajló haltenyésztés egyfajta természetes folyamatokba való beavatkozásként értékelhető (nevelés, rendszeres etetés, a ragadozók elleni védelem stb.), valaminta halgazdálkodás kereskedelmi célokat is kiszolgál, mégis ez a fajta tevékenység jelentősen kisebb ökológiai lábnyommal rendelkezik, mint az utánpótlás nélküli halászás.

Többek között a World Economic Forum 2021 áprilisában közzétett írásában ad hírt néhány tanulmányról, melyben a tudósok az édesvízi halgazdaságok fenntarthatóságára, ökológiai előnyeire, alacsony gazdasági és erőforrásbeli korlátaira, valamint kutatásra és fejlesztésre érdemes mivoltára mutatnak rá.